Hogy mi a véleményem az egyetemről? Ha össze kéne foglalnom, akkor kb azt mondanám, hogy lehetne ennél rosszabb is. Legutóbbi írásom óta átköltöztem egy másik kollégiumba, ami ugyan arányaiban jóval messzebb van az egyetemtől, ráadásul azt mondják ez rosszabb koli, mint ahonnan jöttem, de úgy döntöttem, hogy a jobb társaság, a több ismerős és a barátibb, otthonosabb légkör miatt átköltözöm. Egyik este ki akartam írni a koli facebook csoportjába, hogy szívesen átköltöznék, de végül úgy döntöttem alszom rá még egyet. Erre másnap reggel egy srác kiírta a csoportba, hogy szívesen helyet cserélne valakivel. Egyből tudtam, hogy ő az én emberem. Rögtön írtam is neki egy üzenetet, és két héten belül az egész átköltözési procedúra lezajlott. Ez a második hetem az új koliban, és így utólag átgondolva életem egyik legjobb döntése volt a költözés. Szeretem ezt a helyet, jófej a szobatársam, van egy csomó ismerős, barátságosabbak az emberek, otthonosabbak a szobák. Ja és jobb a konyha :)
De nem minden alakul úgy, ahogy szeretném. Konkrétan a matek az ami nagyon nem hiányzott az életemből. Legalábbis ennyi matek biztosan nem. Kétféle matekom van, az egyik a kalkulus, a másik a diszkrét matematika névre hallgat, és egyelőre egyikkel se vagyunk jóban. Az infós tárgyakkal semmi gáz, azok mennek frankón, sikerülgetnek a zh-k is, de a matek... Eddig 2 zh-t írtam matekból, és mindkettő bukó, ami elég cinkes. Persze annyira nem, mert lesz pótzh, de azért jobb lett volna, ha elsőre sikerülnek. Igazából az én hibám, csak magamat okolhatom érte, mert nem az agyammal lenne a baj, csak nem foglalkoztam eleget a matekkal, nem tanultam eleget a zh-ra. Ismét rá kell jöjjek, hogy a "nem tanulok semmit, mert úgyis menni fog" hozzáállás itt már sajnos nem működik. A diploma nem olyan, mint az érettségi. Az nem jön tehetségből, ahhoz tanulni kell. Keményen. Igaza volt a gólyatábori csapatvezetőmnek. Nem kell sokat tanulni. Csak heti két órát. De azt a két órát tényleg úgy, mintha az életem múlna rajta, és nem csak a zh előtti héten. Ha ezt az egy szabályt betartom akkor nem lesz gáz. Azt hiszem lassan tényleg ráállok erre, különben lehet, hogy néhány idei tárgyat jövőre is fel kéne vegyek. Azt meg nagyon nem szeretném :)
A másik igen nagy problémám a lustaságon kívül még az, hogy van egy különleges képességem. Bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között, akármilyen testhelyzetben (igen, még állva is), akár nyitott szemmel is képes vagyok elaludni. Ráadásul ezen mutatványomat rekord idő alatt, akár 30 másodpercen belül, helyijáraton állva utazva is képes vagyok végrehajtani. És mikor egy ilyen különleges képesség egy hátborzongatóan unalmas logika előadással párosul, az egy meglehetősen kellemetlen kombináció. Gondolom nem kell tovább ecsetelnem, hogy mi történik ilyenkor :)
De legalább van egy igen jó barátom, aki úgy vágja a dolgokat, mintha Wolverine adamantium pengéit hordaná az agya helyén, és ráadásul van olyan rendes, hogy segít, és elmagyarázza a dolgokat, ha valamit esetleg rajtam kívül álló, igen rejtélyes okokból kifolyólag nem fognék fel.
Rengeteget gondolok a régi sulimra. A régi arcokra, a tanárokra, a kolira, az emberekre, a régi ismerősökre. Be kell valljam, hogy hiányzik. És nem csak a suli, nem csak a barátok. Még néhány tanár is. De a legjobban Eger hiányzik. Ha itt végzek, és az élet is úgy hozza, szeretnék Egerben élni az egyetem után. Hacsak nem megyek el külföldre, amit régebben nagyon akartam, de minél többször gondolok a kiköltözésre, annyiszor kell rájönnöm, hogy szeretem ezt az országot az összes bajával meg minden szarsággal együtt ami manapság történik. Nem akarok politizálni, de tényleg elég nagy szarban van az ország, de én ennek ellenére maradni szeretnék. Ízig-vérig magyarnak érzem magam. Ez a hazám. Itt nőttem fel. Emlékszem, mindig mikor külföldön jártunk bennmaradós hétvégéken (Arany János Tehetséggondozó Program keretein belül), az első néhány napot még nagyon élveztem. Még a második néhányat is. De ahogy teltek a napok... mikor már több mint egy hete külföldön voltunk, akkor mindig elkezdtem érezni az otthon hiányát. És nem feltétlenül konkrétan az otthonom hiányát. Az ország hiányzott. Magyarország. És mivel mindenki tudja, hogy a magyar lányok a legszebbek, ezért lehet, hogy csak akkor mennék ki külföldre, ha már a család tényező is adott, de akkor meg kinek van már kedve olyan messzire költözködni? :D
És bár Debrecen se rossz hely, de ha lehet választani én inkább Egerbe mennék. Csöndes, szép, nyugodt. Pont nekem való. Még lehet, hogy a jövőre vonatkozó óriási terveimről is lemondanék miatta... De ez még a jövő zenéje, majd kialakul.
