Egy vers, csak nektek :)
A minap a magyar tanárom olvasott egy verset, aminek valami olyasmi volt a mottója, hogy: "Az élet úgyis szívószál". Ez adta az ötletet. Kicsit nyomott hangulatúra sikerült, de ez van :)
Közben ezt illik hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=wH8hTZ9Y4-4
Emlékezz mindig mikor kiborul a bili,
Netán kedved lenne a küzdelmet feladni.
Emlékezz arra, hogy sokat kell még szívjál
Hiszen az élet bizony csak egy szívószál.
Valaki lehet kisebb szarban van mint te,
De véletlenül se őt hibáztasd érte.
Ő is érzi azt a bizonyos szívószálat,
Biztos ő is úgy szív, mint állat.
Talán egyáltalán nincs jobb helyzetben nálad,
Csak titkolja a bajait, nehogy megsajnáljad.
Hiszen azt az embert lehet csak sajnálni,
Akinek az életéből hiányzik még valami.
Boldognak lenni nem is azt jelenti,
Hogy perfekt lett az élet, és nem hiányzik semmi.
Csupán azt, hogy képessé váltál
Az egészet jó magasról leszarni.
Élvezd az életed, hiszen azért van!
Ne arra nézz amid nincs, hanem arra amid van.
Persze szar nélküle, ezt nem vitatja senki,
Befejező sornak meg nem tudok mit írni :D
A mosoly két ember között a legrövidebb távolság,
Mosolyogj hát, s cserébe semmit el ne várjál.
Mosolyogj, hiszen csak nyolc izmod használod,
Az a nyolc kicsi izom mégis jobbá teszi a világot.
Próbáld ki egy napig, hogy nem húzod magad fel,
Sem a magad, sem más ember hülyeségeivel.
Nyugisabb lesz a napod, nyugodtabban kelsz fel
Már nem is fáj annyira, hogy néha hiába gürizel.
Megszívtad (már megint?), dehát időd mint a tenger,
A lényeg az, hogy semmiképpen se keseredj el!
Megpróbálod újra, hisz van még rá pár éved,
Azokban még számtalan további kudarc érhet.
De az élet lényege (s ezt soha ne felejtsd el),
Mindegy hányszor buksz el, de utána állj fel!
Mindegy is milyen hosszú az a szívószál,
EMBER! Te csak küzdj, és bízva bízzál!
