Vége
Egy a Wachowski testvérek által rendezett filmben többször is elhangzik egy mondás, ami így szól: „Minden, aminek kezdete van, egyszer véget is ér." Így történt ez a munkaviszonyommal is, ami akár tetszik, akár nem, megszűnt létezni. Ez rossz, mert pénzt így nyilván nem keresek, de ugyanakkor jó is, mert így nagyságrendekkel több időm marad az itthoni munkákra, és természetesen több szabadidőm is, amit megpróbálhatok minél értelmesebben eltölteni.
Felirat
Itt jön képbe ugye a fordítás, amivel még kész se vagyok, de már a következőbe fogtam bele. Nem terveztem, hogy újba kezdek, de közbejött valami. Általában olyan filmeket fordítok, amit egynél jóval többször meg tudok nézni, és így a fordítás alatt sem unom meg. Ilyen filmet általában ritkán csinálnak, legutóbb az Így neveld a sárkányodat (How to train your dragon) című filmet fordítottam, ami 2010-ben jelent meg. Ez a felirat már felkerült az internetre is. Előtte a Transformers-hez csináltam egy fordítást, de az még kizárólag saját felhasználásra készült, mert nem tartottam elég jónak. Aztán megnéztem a neten lévő fordításokat, és sajnos arra lettem figyelmes, hogy sok felirat tele van hibákkal. És ha ezek csak időzítési hibák lennének(rosszkor bukkan elő a felirat, későn tűnik el, vagy túl korán, úgy, hogy még egy gyorsolvasó művész se tudja elolvasni időben, stb, stb... Ilyenkor az egyetlen megoldás, ha a szerencsétlen néző keze folyamatosan a Space billentyű felett van, arra várva, hogy mikor kell, a felirat elolvasását megkönnyítendő, "lepauzolni" a filmet), az még nem is lenne akkora baj...
A gonosz érintőképernyő
A minap az egyik bankautomata elnyelte a kártyámat. A pénztárcámat a zsebemben hordom, benne ugye a kártyákkal. Ez azzal jár, hogy a kártyák a pénztárcámban kis mértékben eldeformálódnak. Ez történt a bankkártyámmal is, és mivel új kiadónyílással szerelték fel az automatát, egy műanyag pont olyan szerencsétlenül állt útjában a kártyámnak, hogy két próbálkozás után az automata megunta, és "benyelte" a kártyámat.
Ez eddig nem is volna akkora gond...
Bemegyek a bankfiókba, a bejáratnál áll az új sorszámadó automata, érintőképernyővel felszerelve. -De jó, itt is haladnak a korral! Érintőképernyő! - gondoltam magamban. Odamegyek, megérintem, de semmi sem történik. Megnyomom, még mindig semmi. Kicsit erősebben nyomom, újra semmi. Addig taperoltam, nyomkodtam, érintgettem, mígnem minden bent tartózkodó ügyfél és ügyintéző figyelmét sikerült magamra vonnom, pedig tudom használni az érintőképernyőket. Volt is egy "tapitelóm", de szokásomhoz híven "elhagytam" (lenyúlták). Ekkor úgy döntöttem, inkább megvárom, míg jön valaki, hátha én csinálok valamit rosszul. Addig elvettem egy prospektust, ami az új sorszámadó automatákat dicsérte, és leírta, hogy kell használni. Idézem: „Érintse meg a képernyőt a kívánt helyen..."
Most már mindegy. Vártam. Még mindig vártam. Vártam... Majd jött egy férfi. Odaállt az automata elé, szinte alig ért hozzá, az már köpte is ki a sorszámot. Rögtön utána jött egy nő is. Ő is kapott sorszámot. Ezek szerint én csináltam valamit rosszul?!? Visszamentem az automatához, megérintettem a képernyőt, és már jött is a sorszám, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Elsőre biztos nem jött be a képem neki, vagy nem tudom...
Mindegy, végül is fölöslegesen mentem, mert még nem ürítették az automatát. Majd jövő héten.
Végszó
Eddig az volt a gond, hogy nem volt időm írni, most az, hogy nincs miről :) Ezért megy ilyen döcögősen a blogolás...
Ismét egy videóval zárok. Bár reklám, de a jobbik fajta :)
