Mindenütt dúl a téli szünet, de elmúlt már a karácsonyi gyomorrontás, lassan körvonalazódnak az újévi fogadalmak, én pedig ezúton kívánok kellemes új évet minden kedves Olvasómnak :)
De mégsem valami ünnepi témában írok. Most inkább a zene van a középpontban. Mindazonáltal az alant olvasható mű egy újabb darabka a készülő "Hogyan írjunk a majdnem semmiről viszonylag sokat, teljesen feleslegesen bonyolult mondatszerkezetek, és szükségtelenül sok szofisztikáltnak tűnő kifejezés felhasználásával" kötetből :)
Elöljáróban annyit, hogy a zenei stílusok közül mindig is a hip-hop volt a kedvencem. Ennek ellenére kedvenc zeneszámaim között szép számmal vannak rock, country, sőt még klasszikus stílusú darabok is, azonban (egészen mostanáig) a dubstep nem szerepelt a kedvenceim között. De a minap valaki, aki számomra fontos (neem, nem a kutyám volt. Bár nekem ő is fontos, de beszélni (még) nem tud, és ennek okán nem is nagyon szokott véleményt formálni a zenéről amit hallgatok), azt mondta(ezekkel a szavakkal, de nem pont így): A dubstep az életem. Ez talán kicsit erős megfogalmazás, azonban kíváncsivá tett: vajon milyen is valójában a dubstep muzsika. Eddig is meghallgattam néhányat, főleg olyanokat, amikhez valami szép emlékem társult (diáknap, egy jól megvágott youtube videó, stb), de ezt közel sem nevezném a műfaj szeretetének. Így hát, lévén téli szünet, időm mint a tenger(vagy nem...), elhatároztam, hogy kicsit utánanézek (utánahallgatok) a témának. Találtam is egy jó weboldalt (itt a link: uDubStep.com), és rájöttem, hogy a baj nem a stílussal van, inkább azzal, hogy aki dubstepet mutatott eddig, az többnyire a ”BMVM” típusúakat mutogatta (BMVM = Beindul a Mosógép és Vége Mindennek, ez a stílus legmélyebb bugyra, a dobhártyaszaggató kategória). A fentebb már említett weboldalon van egy Top 100-as lista is. (Ehhez nem adok linket. Akinek több esze van egy marék szárított lepkénél, az úgyis rátalál) Na azon a listán találtam egynéhány jó, sőt kifejezetten szerethető számot.
Mondott az a valaki mást is. Ezt inkább nem idézem, de a lényege annyi volt, hogy nem tartja túl sokra a rockzenét. Bár nem a kedvencem, ennek ellenére sose voltam a rock ellen, elfogadtam, hogy van aki ezt szereti, és mint már mondtam, nekem is van néhány kedvencem a rock műfajából. Ám végül megértettem, miért mondta, amit mondott. Jónéhány óra dubstep hallgatás után balga módon úgy döntöttem műfajt váltok. Persze, hogy a rock-al próbálkoztam. Ekkor minden világos lett. A dubstep után még a kedvenceim is máshogy hangzottak. Őőőő, mondjuk úgy, hogy elég laposnak...
Azóta a kedvenceim száma bővült. Bekerült közéjük néhány dubstep szám is :)
