Akkor fussunk neki mégegyszer...
Ugyanezt a posztot tegnap már megírtam, de egy sajnálatos véletlen következtében teljes egészében elveszett, szóval most megpróbálom reprodukálni.
Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebb fiú adja meg az alapvető tiszteletet a lányoknak. 90 százalékuk simán tiszteletlen még azzal is, akit a barátnőjének nevez. Ha még annyira sem tiszteli, hogy kinyitja előtte az ajtót, vagy legalább a nyitott ajtón kiengedi maga előtt, na azt azért bunkóságnak tartom. De ha valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis a fiú jut ki előbb az ajtón, ám mögötte öt méterrel közeledik egy ne adj' Isten ismeretlen lány, akinek azon szándéka, mely szerint ugyanazon az ajtón kíván kimenni, messziről látszik, akkor esetleg meg lehet tartani azt az ajtót, hogy ne csukódjon be, de az semmiképp sem megoldás, hogy becsukjuk szegény lány orra előtt az ajtót. Csak mert ilyen is van. Azért, mert a nők a "gyengébb nem" (bár ez közel sem biztos), még nem jogosít fel senkit arra, hogy az alapvető udvariassági szabályokat semmibe vegye, sőt inkább arra kéne sarkallnia az erősebb nem képviselőit, hogy ahol csak tudnak, segítsenek nőnemű embertársaiknak. És ez alól még az alfahímek sem kivételek.
Következő dolog. Sorbanállás. Megértem, hogy sok embernek van 8-9. órája, ám ez nem jelenti azt, hogy be lehet tolakodni a sor elejére az ebédlőben, majd utána azzal védekezni, hogy két tolakodó ember még nem a világ vége. Ez igaz, ám ha 120 ember ugyaníg gondolja, az könnyen káoszhoz vezethet. Főleg akkor tartom bunkóságnak, ha mindezt fiúk csinálják (és az esetek túlnyomó többségében a fiúk csinálják), és zokszó nélkül beállnak harminc, vagy még több lány elé. Nekem is van délutáni órám, és nagyon jól tudom, hogy az, hogy időben odaérek-e nem azon múlik, hogy hány ember elé vágok be a sorban. A sort nem azért találták ki, hogy be lehessen tolakodni az elejére, hanem azért, hogy az újonnan érkező emberek beálljanak a VÉGÉRE, érkezési sorrendben.
Általában busszal utazok.
A busz egy olyan találmány, aminek sok kereke van, és nagyon sok ember tud rajta egy időben utazni. Ezen tulajdonságáért tömegközlekedési eszköznek is hívják. Van még sok ilyen eszköz, például villamos, vonat, meg ki tudja még, hogy micsoda. Ezeken az eszközökön van legalább egy (de lehet, hogy több) ajtó, ami általában pont olyan széles, hogy egy ember kényelmesen fel tud rajta szállni. EGY EMBER! Az ajtó ezen tulajdonsága akkor sem változik, mikor úgy dönt egy meglehetősen alacsony intelligenciahányadossal rendelkező egyén, hogy egyedül, vagy akár néhány barátjával karöltve megtolják az egész várakozó tömeget az ajtó irányába. Amennyiben idáig eljutott az olvasással olyan egyén, aki ilyen dolgokra képes, vagy esetleg gyakran csinálja, azt ezúton szeretném megkérni, hogy ne tegye. Ezzel semmit nem ér el, sőt tettével csak lassítja a felszállás ütemét, ami senkinek sem jó.
Apropó ajtó. Most visszakanyarodnék egy kicsit az ajtó problémához, amit feljebb már taglaltam. Mint mondtam a tömegközlekedési eszközökön is vannak ajtók. Ezek ugyanolyan ajtónak számítanak udvariassági szempontból, mint zsanérral rögzített társaik. Ugyanúgy illik előreengedni a nőket, időseket, gyerekeket, sőt, még a babakocsis/kisgyermekes anyukákat is! (A babakocsis anyukáknak még a babakocsi buszra fel- illetve buszról lejuttatásában is segíthetünk, ha nagyon jófejek akarunk lenni.)
Másik busszal kapcsolatos probléma. Ülőhely. Természetesen egy buszon mindenki szeret ülni, mert ülni jó, és nagyságrendekkel kényelmesebb testhelyzet az utazásra, mint állni. Ez igaz az idősekre, betegekre, kisgyermekes anyukákra is. Még azt is megkockáztatom, hogy ha valakin látszik, hogy nehezére esik állni, ne adj' Isten mankóval közlekedik, vagy csak simán jóval idősebb, akkor illik átadni neki az ülőhelyet. Valószínűleg nem fogja visszautasítani, sőt, még az is előfordulhat, hogy meg is köszöni kedvességünket. És ez sokkal jobb érzés, mint végigülni az utat...
