Kezdeném azzal, hogy elnézést mindenkitől, amiért nem írtam már egy ideje. Épp egy film fordításán dolgozok minden szabadidőmben, és csak akkor akartam írni ha már kész van, de úgy alakultak a dolgok, hogy nagyon lassan tudok haladni. Dolgozok, festjük a házat Anyummal ketten, lassacskán készülünk az osztállyal a diáknapokra is, stb... Ezért először inkább ide írok :)
Na szóval, kezdem az elején. Munka. Említettem az előző posztban, hogy egyedüli fiatalként voltam a csapatban. Rá néhány napra, mikor befejeztük azt a szőlőt (40 hektár mellesleg), mikor új helyre mentünk, hirtelen 5 azaz öt főre gyarapodott a fiatalok száma. Egy huszonéves és egy 18 éves sráccal, valamint két hasonló korú dekoratív hölgyeménnyel. A két említett nőnemű dolgozó a nem kevés kosszal járó szőlőhegyeléshez úgy volt öltözve, mintha egyenesen egy Victoria's Secret fashion show-ból léptek volna meg, hogy egy kis plusz bevételre tegyenek szert a napszámos munkából. Ez az egyik dolog, amit furcsának tartok. A másik dolog, hogy a mai fiatalok egy (elég nagy) részéhez hasonlóan ők (mellesleg mind a négy fiatal) is már keményen dohányoznak, és a tyúk agyammal nem tudom felfogni, hogy miért? Annyira jó, hogy besárgul a foguk és a körmük, tönkremegy a keringésük, bűzlenek a füsttől, és még a tüdőrák kockázatát is vállalják? Ez kell a mai fiataloknak? Hát én köszönöm nem kérek belőle...
Más. A napszám, azért napszám, hogy a dolgozó járjon jól, és naponta (vagy legfeljebb kétnaponta) kifizessék a bérét. Akkor miért nem fizetik ki? „Majd ha le lesz adva a számla", vagy „Majd ha megjött az átutalás", „Majd holnap", stb. Ezzel főleg nem nekem van bajom, mert nekem nem létkérdés, de bizony van olyan, akinek ez az egyetlen bevételi forrása van, és ha egy hét késés van a fizetésben, az bizony nem vicces, az éhezés meg káros az egészségre.
Más. Mint az előző posztban is írtam, szerethető emberekkel dolgozom együtt, akikkel rengeteget lehet nevetni. Jöjjön most néhány friss, ropogós történet :)
Jöjjön először egy olyan történet, aminek szemtanúja voltam.
Reggel fél hat körül ültünk a kocsiban, vártuk a többieket a szőlőnél. Mellettünk volt a vízmű víztisztító épülete, ahol történetesen van egy iroda is. Abba az irodába néha napján jön valaki, aki csinál ott valamit. Az a valaki aznap is jött régi típusú, fekete, Volkswagen Golf gépkocsijával. Lassított, majd megállt a kocsink előtt, de nem ismerte fel a sofőrt (a sofőr őt viszont igen). Kiszállt, megfordult, majd így szólt:
-Pihengetünk? Pihengetünk?
Mire a sofőr(közben kiszállt a kocsiból):
-Pihengetünk? Mi az, hogy pihengetünk? Mi közöd van neked ahhoz te betyár, hogy mi mit csinálunk? Az Anyád úristenit, hát mit képzelsz te magadról?
A csávó lesápadt, majd elvörösödött. Látszott rajta, hogy gőze sincs mi van most, vagy mi rosszat mondott. Megszólalni se bírt. Sofőrünk hagyott egy kis hatásszünetet, majd elkezdett közeledni felé és így folytatta:
-Nem ismersz meg? Én vagyok az, a Laska Pista.
-A Laska Pityu? Nem ismertelek meg. Jól rámijesztettél, te csibész...
Hehe :)
Következő sztori. Ezt csak mesélték, egy falubelivel történt meg.
Apa és fia, vitték a szenet lovaskocsival egy másik faluba. Ahogy mentek, gondolták lerövidítik az utat, és átvágnak a temetőn. Igen ám, de előző nap nagy vihar volt, és teljesen eláztatta az egész falut, így hát beragadtak a lovaskocsival a sárba. Húzták vonták, próbálták kiszedni, de csak nem ment. Egyszer csak megszólalt az apa:
-Itt van ez a sok pihent halott, nem hogy jönnének segíteni...
Erre egy hang a semmiből:
-Hanyan menjünk, koma?
Nekik se kellett több, ahogy tudtak rohantak ki a temetőből...
Másnap kiderült, hogy a sírásó látta, hogy beragadtak, és elindult segíteni nekik. Az ő hangja volt a titokzatos hang a semmiből :)
Utolsó történet mára. Ha címet kéne adnom neki, akkor Merhanem lenne az :)
A helyszín a szomszéd falu, ugyanaz ahol beragadtak a lovaskocsival. Volt ott egy kocsma. A kocsmába minden reggel bement egy 80 év körüli bácsi, és mindig ugyanaz történt.
Bement és így szólt a pultoshoz:
-Adjon egy fél deci pálinkát, mer ha nem,
És a pultos mára adta is. Az öreg megitta a páleszt, majd sarkon fordult, és fizetés nélkül távozott. Ez így ment sokáig, mígnem a pultos nő már teljesen kiborult, és elsírta egyik barátnőjének, hogy mi történik minden reggel. A barátnő az ajánlotta neki, hogy kérdezze meg a bácsitól, hogy mi van akkor, ha nem ad.
Másnap ment a bácsi, ugyanúgy mint eddig...
-Adjon egy fél deci pálinkát, mer ha nem,
-Mi van ha nem?
-Akkor nem iszok...
Azóta biztos talált az öreg más helyet, ahol potyára ihat pálinkát :)
A végére jöjjön egy vers, amit egy videóhoz írtam facebookon, és persze a videó is hozzá. Bár nem szoktam ilyet, és nem is tervezem, de kivétel erősíti a szabályt, nemde?
Lehetsz idős, vagy akár fiatal,
Lehetsz táncos, akit a ritmus felkavar,
Vagy lehetsz olyan, kinek a tánc nem téma,
Esetleg olyan, aki azért megmozdul néha.
De az biztos, hogy ezzel a videóval nem vesztesz semmit,
És bejött amit láttál, kérlek tudasd a világgal, hogy tetszik
A beágyazás sajnos le van tiltva a videónál, de erre a szövegre kattintva megnézheted.
